Szaporodjatok és sokasodjatok!

A rajzolási segédvonalak (vezetővonalak) nagymértékben megkönnyítik a diákon az alakzatok és objektumok vizuális igazítását. Alapértelmezésben a dia függőleges és vízszintes tengelye jelenik meg, ami egyúttal kijelöli a dia középpontját. is (1. ábra), megkönnyítve ezzel a dia arányainak áttekintését is. A segédvonalak segítségével olyan diaelrendezés is könnyedén kialakítható, amelyeket a program nem tartalmaz előzetesen beépítve. A segédvonalak természetesen nem jelennek meg sem vetítés közben, sem nyomtatáskor.

1. ábra: Alapértelmezett segédvonalak
A segédvonalak a bal egérgomb nyomva tartása közben tetszőleges helyre átvonszolhatók. Az egérmutató helyén megjelenő szám mutatja az aktuális, a középvonaltól mért távolságot (2. ábra). A mozgatás egysége a beállított térköz, de − miként arról egy korábbi írásban már esett szó − az Alt billentyű egyidejű nyomva tartásával akár a rácspontok között is elhelyezhetők a segédvonalak.

2. ábra: Áthelyezett segédvonalak
A segédvonalak nem állíthatók be diánként eltérő módon, így szerfelett bosszantó, ha ilyen igény merül fel. De erre a problémára is van megoldás, ugyanis a segédvonalak szaporíthatók. Egy már létező segédvonalból kiindulva a Ctrl billentyű nyomva tartása mellett további segédvonalak helyezhetők el a dián. Ezzel a módszerrel valamennyi szükséges segédvonal létrehozható és elhelyezhető (3. ábra), és nincs szükség a segédvonalak állandó áthelyezésére. Irányonként legfeljebb 8 segédvonal húzható.
A feleslegessé vált többszörözött segédvonalaktól úgy tudsz megválni, hogy egyszerűen lehúzod őket a diáról.

3. ábra: Többszörözött segédvonalak

A segédvonalak a vizuális igazításon túl akár az objektumok méretének, illetve a köztük lévő távolság mérésére is használhatók. Ha egy segédvonal áthelyezése vagy többszörözése közben nyomva tartod a Shift billentyűt is, akkor az egérmutató helyén megjelenő szám nem a középvonaltól, hanem a kiinduló ponttól, mint nulla ponttól méri a távolságot (4. ábra).

4. ábra: Távolságmérés segédvonallal

A segédbillentyűk kombinálhatók is, így igényeid szerint tetszőlegesen használhatod az Alt+Ctrl (segédvonal többszörözése rácspontok közötti elhelyezéssel a középvonaltól számított távolságméréssel), az Alt+Shift (segédvonal áthelyezése rácspontok közé a kiindulóponttól történő távolságméréssel), a Ctrl+Shift (segédvonal többszörözése rácsponton történő elhelyezéssel a kiindulóponttól történő távolságméréssel), sőt, még az Alt+Ctrl+Shift (segédvonal többszörözése rácspontok közé a kiindulóponttól történő méréssel) billentyűkombinációkat is.

Mennyi 30?

− Gépház! Mennyi?
− 30!
− Mi 30?
− Mi mennyi?


Megfigyelted már azokat a bűvös számokat, amelyek oly "segítőkész" módon jelennek meg az egérmutató mellett, amikor az egérrel állítasz sormagasságot vagy oszlopszélességet az Excelben? De vajon azt tudod-e, hogy melyiket milyen mértékegységben kell értelmezni? Nyomtatásban hány centiméter magas az alapértelmezett sor és hány centiméter széles az alapértelmezett oszlop? Nos, e kérdésekben már nem annyira segítőkész a Microsoft.

Látszólag a bőség zavarával kell megbirkóznunk, minthogy mindkét esetben két különböző szám is látszik. Mind a sormagasság, mind az oszlopszélesség esetében a második (zárójelben lévő) szám mögött valóban fel van tüntetve a mennyiségi egység: képpont (pixel). Előttem ugyanakkor teljes homály fedi, mit is kellene kezdenem ezzel az információval. Munkám során (ide értve a hozzám intézett számtalan kérdés megválaszolását is) soha nem merült még fel olyan igény, hogy az oszlopszélességet vagy sormagasságot képpontban határozzam meg. Tapasztalatom szerint az esetek túlnyomó részében a tartalomhoz igazodó optimális méretet használunk. Precíz méretek beállítására olyankor van szükség, amikor egy papír alapú nyomtatvány pontos képét kell előállítani, ami a kitöltést követően nyomtatásra is kerül, de ilyenkor sem képpontban számol az ember, hanem ostoba európaiként centiméterben. És pontosan ez az, amit a program nem támogat.

A másik − sorrendben első − bűvös számot illetően korántsem ennyire egyszerű a helyzet, mivel a számokat más-más mennyiségi egységben kell értelmezni a sormagasság, illetve az oszlopszélesség tekintetében.

A sormagasság esetében az első érték mennyiségi egysége pont. Ez végképp horrorisztikus.
ad 1: ez a mennyiségi egység legalább annyira haszontalan, mint a képpont. A pont egy tipográfiai mértékegység, a betűméret mennyiségi egysége. A sormagasság tekintetében történő alkalmazása értelmetlen, hiszen az Excel egy bizonyos távolságot tart a betűk alatt és felett, amit a betűméret függvényében számol ki automatikusan. Ennek mértékére − ellentétben a Word táblázattal, ahol ez beállítható − sajnos semmiféle hatásunk nincsen a táblázatkezelő programban.
A betűméret változtatásával a sormagasság is automatikusan és arányosan együtt változik (12→15, 24→30, 72→90), kivéve, ha manuálisan beavatkoztunk, azaz egy konkrét értéket mi magunk adtunk meg. (Ez utóbbi esetben a sormagasság mindaddig nem változik többé a betűméret változásának hatására, amíg ismét vissza nem térünk az automatikus sormagassághoz.)
ad 2: ha pontot, mint mennyiségi egységet hallunk emlegetni, nem árt tisztáznunk, milyen pontról is van szó. Teljes joggal gondolhatnánk, hogy a Didot-féle tipográfiai pontról van szó, de tévedünk. Tévedünk, mert megint azzal az ostoba európai fejünkkel gondolkozunk. Az MS Office programcsalád valamennyi terméke esetében, ahol betűméretet lehet állítani, PostScript pica-pontról van szó.

És végül a nyalóka: az első szám értelmezése az oszlopszélesség esetében. Ekkora kavalkád után szinte meg sem lepődünk azon, hogy egy újabb mennyiségi egységgel, a karakterszámmal van dolgunk. Az érték azt mutatja, hogy hány "n" betű (félkvirt) fér el a cellában a normál stílusban meghatározott betűtípus alkalmazása esetén.
Tekintettel arra, hogy az esetek jelentős részében arányos (proporcionális) betűtípusokat használunk, ez a mennyiségi egység is teljesen haszontalan, hiszen erre az adatra csak aránytalan (rögzített szélességű) fontok esetén lehetne alapozni. Az a tény pedig, hogy az alapértelmezett oszlopszélesség nem egész szám, egyenesen hátborzongató.

|— Csak erős idegzetűeknek! kezdete
A magyarázat a Napnál is világosabb: Az Excelben egy oszlop szélességének alapértéke 8 karakter. A program a normál stílusban megadott betűméret alapján átszámítja ezt az értéket képpontra, majd felkerekíti 8 legközelebbi egész számú többszörösére. (Ez meggyorsítja a képernyőn történő görgetést.) Az általunk látott oszlopszélesség nem más, mint a képpontban számított szélesség visszaszámítása karakterszámra. ("Oh! irgalom atyja ne hagyj el!")
Ez a magyarázata annak a − tizedes értéket is tartalmazó oszlopszélesség alkalmazása esetén olykor tapasztalható − jelenségnek, hogy az Excel nem pontosan azt az oszlopszélességet alkalmazza, amit megadtunk.
← Csak erős idegzetűeknek! vége —|

Az oszlopszélesség esetében − miként a sormagasságnál is − nyilvánvalóan a tartalomhoz igazodunk, űrlapok esetében pedig valamiféle metrikus hosszmértéket szeretnénk használni. Microsoft ősatyánk sajnos ismét nem kegyes hozzánk.

Alapértékek

Betűtípus Betűméret
(pont)
Sormagasság
(pont)
Oszlopszélesség
(karakter)
→| MSO 2003 Arial 10 12,75 8,43
MSO 2007 |→ Calibri 11 15,00 8,43


Gyakorló feladat
Alakíts át egy munkalapot négyzethálóssá. A sorok magassága és az oszlopok szélessége egyaránt 0,5 centiméter legyen! (Remekül lehet rajta amőbázni...)

nemecsek ernő

Ha a Pál utcai fiúk ezt tudták volna, szegény Nemecsek kisbetűkkel írt nevét milyen egyszerűen kijavíthatták volna!
Ha egy szövegrész kijelölését követően megnyomod a Shift+F3 billentyűkombinációt, akkor a szöveg először Nagy Kezdőbetűsre (tulajdonnevek helyesírása), újabb megnyomásás után pedig NAGYBETŰSRE (verzál) változik. A következő megnyomás ismét kisbetűsre alakítja a szöveget.
Ez a gyorsbillentyű a Wordben és a PowerPointban egyaránt működik.
A Microsoft szokásos apró bakija: a menüből kiválasztható Mondatkezdő opció nem szerepel a Shift+F3 nyújtotta lehetőségek között. Hasonlóképp hiányzik a Váltás/vÁLTÁS lehetőség is, bár ez kevésbé problémás, hiszen az okos ember ezt a Caps Lock billentyű akaratlanul bekapcsolt állapotából következő hibát a megfelelő automatikus javítási beállítással könnyedén kiküszöböli.

Dolgozni csak pontosan, szépen...

Bosszankodtál már amiatt, hogy mennyire nagyvonalúan lehet csak tabulátor pozíciókat beállítani a vonalzón?
Nos, íme egy haszontalan apróság. Próbáld ki, mi történik, ha a pozicionálás közben nyomva tartod az Alt billentyűt... Tyűha! Ez aztán a precizitás! Vagy mégsem?
Mint azt a Microsoft esetében megszokhattuk, ez az eszköz sem tökéletes. Mi itt Európában még mindig azt az "ostoba" metrikus mértékegységrendszert használjuk, így általában  (és helyesen) centiméter van beállítva alapértelmezett mértékegységként. A skála finomsága 0,01 hüvelyk (0,0254 cm), függetlenül az alapértelmezett mértékegységtől. Így - bár a pozíciók centiméterben jelennek meg - időnként két-három egység is kimarad a skálán. Ebből  következik,  hogy ha valóban milliméter pontossággal szeretnél tabulátor pozíciókat beállítani, az egyetlen megoldás továbbra is az űrlap marad.
Ha tetszik ez a lehetőség, akkor feltétlenül érdemes tudnod arról, hogy ugyanez a módszer a PowerPointan is működik a vezetővonalak pozicionálása vonatkozásában.

Nyelvi problémák I.

Előfordulhat, hogy a munkahelyeden és odahaza eltérő nyelvi verziót használsz.
Ez bizony sokszor bosszúságot, nem ritkán gondot okoz.
Az Office termékcsalád nemzeti verzióinak készítése során sokféle bakit elkövettek. Ezek egyike, hogy lefordították az Excel függvényneveit is. Szerencsére a különböző nyelvi verziók e tekintetben kompatibilisek, ezzel nincs gond. A probléma akkor jelentkezik, amikor egy angol függvénynévről nem tudod eldönteni, hogy az melyik magyar függvénynév megfelelője, vagy mondjuk az éppen használni kívánt DARAB2 függvényt hogy is hívják angolul...
Ezekben az esetekben jelent nagy segítséget a FUNCS.XLS fájl, ami valamennyi függvénynevet tartalmazza angolul, illetve az adott nemzeti verzió nyelvén is. A fájlt az MS Office program könyvtárában (általában C:\Program Files\Microsoft Office\OfficeNN; ahol NN az adott Office verzió sorszáma\) a ..\1038 mappában találod meg. A fájl nem csak az alapvető munkalap-, hanem az AnalysysToolPak (ATP) és makró függvényeket is tartalmazza. (Ne csodálkozz, hogy olyikról még sosem hallottál, magam is így vagyok ezzel...)
Ha a fájl megnyitásakor engedélyezed a makrók futtatását (közepes vagy alacsony biztonsági szint), akkor olyan kényelmi funkciók is rendelkezésedre állnak, mint a keresés, a függvénynevek rendezése nyelvenként mindkét irányba, valamint a súgó megjelenítése a függvénynéven történő dupla kattintással. (Ez a funkció sajnos nem biztos, hogy működik.)

Szökőévek I.

Mit válaszolnál, ha azt kérném tőled, mondd el a szökőév definícióját?
Bizony tévedsz, ha úgy gondolod, hogy minden néggyel osztható év szökőév!
A helyzet koránt sem ennyire egyszerű. A definíció pontosan így hangzik: szökőév minden olyan év, amely osztható 4-gyel, de nem osztható 100-zal. Kivételt képeznek a 400-zal osztható évszámok, ezek szintén szökőévek. Mindhárom esetben természetesen maradék nélküli osztásról van szó. Amennyiben ezt a számítást nem kívánod fejben elvégezni, írd be a vizsgálni kívánt évszámot az A1 cellába, és az alábbi képletet egy másik cellába:

=HA(VAGY(MARADÉK(A1;400)=0;ÉS(MARADÉK(A1;4)=0;
MARADÉK(A1;100)<>0));"szökőév"; "nem szökőév")

A képlet segítségével könnyen ellenőrizhetjük a fenti definíciót a gyakorlatban: szőkőév volt 1600, 2000, de nem volt az 1700, 1800, 1900!

Csak a tőlem elvárható szőrszálhasogatás kedvéért jegyzem meg, hogy egy további feltételvizsgálattal, vagy adatérvényesítéssel meg kellene oldani a megadott évszám ellenőrzését, azaz, hogy ne lehessen kisebb 1582-nél, minthogy XIII. Gergely pápa ebben az évben hajtotta végre a naptárreformot.

Egy későbbi alkalommal még visszatérek a témára.

Prioritások

Bosszankodtál már azon, hogy megpróbáltad beállítani egy cellára a piros betűszínt, és sehogy nem akart összejönni?
Nos, a jelenség egy lehetséges magyarázata, hogy egyidejűleg több azonos jellegű, de egymástól eltérő formátum is be van állítva a cellára. A különböző lehetőségek meghatárott prioritás szerint érvényesülnek, az erősebb mindig felülírja a gyengébb rangú beállítást. Ha tisztában vagy ezzel a sorrenddel, sok bosszúságtól kímélheted meg magad. Íme a lehetőségek (a leggyengébbtől a legerősebbig):
  1. Felhasználói formázás
  2. Makró
  3. Egyéni számformátum
  4. Feltételes formázás