Heuréka! (Reloaded)

Egy korábbi írásomban a billentyűzet használatának előnyei mellett érveltem, és arról írtam, miként lehet a gépelés során felkínált függvénynevet akár néhány karakter beírása után a szerkesztőlécre varázsolni.
Most kaptam egy kérdést: Hogyan lehet a billentyűzetről bevinni az aktuális dátumot egy cellába.
A megoldás olyan mértékig Microsoftos, hogy úgy gondoltam, nem csupán a kérdezőnek válaszolok, hanem a téma megér egy önálló írást is.
Az Excel Súgójának tanúsága szerint a CTRL+SHIFT+: billentyűkombináció beírja a cellába az aktuális időt. Ezzel nincs is semmi baj. Ez működik is a régi (2003-as és korábbi) valamint új verziókban (2007+) egyaránt. Sőt! Működik a cellán állva közvetlenül, a cellában szerkesztő módban (F2) és a szerkesztőlécen is.
A probléma az aktuális dátummal van: a helyzet ebben az esetben már korántsem olyan rózsás, mint az időpont esetében. A működés meglehetősen kaotikus, a telepített verzió, és a csillagok együttállásának a függvénye. A 2003-as és korábbi verziókban ez a funkció csak abban az esetben működik, ha a CTRL+. (pont) billentyűkombinációt a szerkesztőlécen állva nyomjuk le. Erre a Súgó a 2003-as verzió esetében − nagyon helyesen − fel is hívja a figyelmet. A 2007+ verziók esetében azonban egy szó sem esik arról, hogy ne lehetne bárhol megnyomni a CTRL+; (pontosvessző) billentyűkombinációt. Arról most nem beszélek, miért kellett megváltoztatni az esetleg korábbról már megszokott gyorsbillentyű-kombinációt. Csak az ökör következetes, miért lenne akkor a Micorosft az? Azt sem firtatom, hogyan kell vajon egy magyar kódkiosztású billentyűzeten lenyomni a CTRL+; (pontosvessző) billentyűkombinációt, hiszen a pontosvesszőhöz az ALT GR billentyűt is le kell nyomni. Minthogy az ALT GR billentyű egyenértékű a CTRL+ALT (baloldali) billentyűkombinációval, valahogy kezdünk frusztrált állapotba kerülni a dolgok mikéntjét illetően.
Feltétlenül szót érdemel viszont, hogy a Súgóban szereplő billentyűkombináció semmilyen konstelláció esetében sem működik: sem a cellán állva, sem a cellában szerkesztő módban (F2), sem a szerkesztőlécen! Kipróbáltam angol billentyűzettel is, hiszen ott nem kell az ALT GR a pontosvessző leütéséhez: úgy sem működik!

Nem láttam volna persze neki az írásnak, ha csak a Microsoftot akarnám fikázni; van nekem annál jobb dolgom is.

A megoldás pedig, Benevole Lector, aaaaaaaaaaaaaa… −  prrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr  − tádááááááááá:

CTRL+0 (nulla)

billentyűkombináció, amely − a 2003-as verzióhoz hasonlóan − bármilyen módon működik.

Heuréka!

Korábban is hangot adtam annak a véleményemnek, hogy olyankor, amikor az adatbevitel legfőbb eszköze a billentyűzet, a parancsokat is sokkal gyorsabban lehet onnan kiadni, mintsem egerészni.
Az Excel 2007 óta a szolgáltatások köre azzal a remek lehetőséggel bővült, hogy az egyenlőségjel után beírt karaktereknek megfelelő függvények megjelennek egy legördülő listában. Számomra nagyon hasznos lett volna ez az újítás, ha tudtam volna, hogyan lehet a megfelelő függvénynevet a billentyűzet segítségével kiválasztani a listából.
Nos, örömmel jelentem, lehullt végre a lepel: a TAB billentyű  megnyomásával bírható rá a program arra, hogy a hiányzó karaktereket, sőt, még a függvénynevet követő nyitó zárójelet is beírja a felhasználó helyett.

A felfedezésért ezúton is köszönetemet fejezem ki kedves tanítványomnak, Csillag Dórinak, aki feltárta előttem ezt a nagy titkot.

Öveket becsatolni!

A Sánta és a Pösze elmegy a Nagy Mágushoz, hogy segítsen rajtuk. A Nagy Mágus így szól a Sántához:
- Sánta! Dobd el mankód!
A Sánta eldobja mankóját. Ezután így szól a Pöszéhez:
- Pösze! Mondjál valamit!
Mire a Pösze:
- Nézd, Nagy Mágusz! Eleszett a Szánta!

Nos, én valami hasonlót ajánlok neked: Ha nem szédülsz a sebességtől, dobd el egered, és használj billentyűkombinációkat! Hidd el nekem, azokban a programokban, ahol az adatbevitel elsődleges eszköze a billentyűzet, sokkal gyorsabban lehet a parancsokat is onnan kiadni.
Gondold csak meg: a munka folyamán a kéz a billentyűzet felett van. Ahhoz, hogy az egérrel adjál ki pl. egy másolás/beillesztés parancs-párost, a) el kell vinned a kezed a billentyűzet fülül az egérhez, b) fel kell nézned a képernyőre, c) valamilyen módszerrel ki kell adnod az egér segítségével a parancsokat, majd d) a művelet befejeztével vissza kell vinned a kezedet a billentyűzet fölé, hogy folytathasd a munkát. Billentyűkombinációk használata esetén mindez lényegesen gyorsabban megy, különösen akkor, ha vakon gépelsz, de legalábbis nincsenek billentyűkezelési problémáid.
Igaz, a billentyűkombinációk megtanulásával némiképp terhelned kell kis szürkeállományodat, de egy idő után meg fogod látni, megéri! Az MS Office súgója minden modulban külön-külön tartalmazza a különböző környezetben használható billentyűkombinációkat. Érdemes egyszer egy kis időt szánni a dologra, és elolvasni a lehetőségeket. Meg fogsz lepődni, milyen gazdag a kínálat. Persze a gyakorlatban csak azokat érdemes megtanulni, amelyeket a napi munkád során valóban gyakran tudod használni. A Word szövegszerkesztőben használható billentyűparancsok listája egy Word dokumentum formájában is könnyedén előállítható egy makró segítségével.

Bár nem az MS Office témakörébe tartozik, de a témával összefüggésben kapcsán mégis megemlítek néhány, a billentyűzettel kapcsolatos dolgot, ami meglepetésemre és sajnálatomra sokak előtt ismeretlen:
1. A billentyűzet alsó sorában találhatók a Windows gombok (kettő is van belőlük). A két gomb teljesen egyenértékű: bármelyiknek a megnyomása megjeleníti a Start menüt (azaz olyan, mintha az egérrel a Start gombra kattintottál volna). Akkor is érdemes használni ezt a billentyűt, ha csak a tálcát szeretnéd megjeleníteni, ha az valami oknál fogva (teljes képernyős alkalmazás, beállítás, stb.) nem látszik. A billentyűk használatával egyenértékű a Ctrl+Esc billentyűkombináció is, ami még az ősidőkből maradt ránk, amikor nem is volt még Windows gomb a billentyűzeten.
2. Cipőt a cipőboltból! − hangozott régen az elmés reklám. Ennek analógiájára tanácsolom én neked, szokd meg: Ha nagy mennyiségű számot kell begépelned (elsősorban az Excelre gondolok), a számbillentyűzeten írd be azokat! Szövegszerkesztés közben viszont egy-egy számnak (pl. dátum, évszám, stb.) a számbillentyűzeten történő bevitele kifejezetten lassítja a munkát, hiszen az is idő, amíg az ember a kezét a billentyűzet alfanumerikus része felől a számbillentyűzetig mozgatja, majd visszaviszi. Az ilyen esetekben ezért éppenséggel a billentyűzet alfanumerikus részét célszerű használni.
Érdemes tudni, hogy a számbillentyűzeten található tizedes billentyű nem feltétlenül a rajta feltüntetett karaktert (magyar billentyűzeten vesszőt) jeleníti meg, hanem a Windows területi beállításai szerint meghatározott tizedes jelet (azaz esetenként pontot).
3. Igen kevesen használják a jobb egérgomb kattintást kiváltó billentyűt a billentyűzet alsó sorának bal oldalán, ami a helyi menü megjelenítését szolgálja. Pedig bizony ez a hasznos kis gomb ötvözi a billentyűzet és a környezetérzékeny helyi menü használatából származó előnyöket, és szerfelett felgyorsítja a munkát.

A Windows és Menü gomb megjelenítése billentyűzetenként változhat

Remélem, ebben az általános témájú írásban is tudtam újat mondani, és remélem azt is, hogy nem esett el a Sánta! :D